I. Gerinctelenek

A NySzTT területéről számos gerinctelen fajt gyűjtöttek be és írtak le tudósok, ezek közül igen sok bizonyult endémikusnak a Nyugati-szigethegységen belül. A föld alatt élő gerinctelenek csoportja igen népes a park területén. A fajok jórésze endémikus, és csak néhány barlangban fordul elő.

Legjellemzőbbek:

A Drimeotus és Pholeuon troglobionta nemek endémikusak (máshol elő nem fordulóak) a Nyugati-szigethegységben, elterjedtségük nagyon korlátozott. A park területén mintegy 15 Drimoteus (Bihorites) faj és alfaj él, sajátos alfajt képez a Drimotheus (Fericeus), és a Drimoteus (Trichoparis). A Pholeuonok között ugyancsak endémikus alnem a Pholeuon (s.str.) és mintegy 22 endémikus reprezentánsa van a park területén.

Annak ellenére, hogy a Duvalius-nem Románia területén nem számít endémikusnak, a Bihar-hegységben kimutatott 18 faj és alfaj igazi tudományos eredménynek számít. Ezek a föld alatti lények a park területén szinte valamennyi barlangban fellelhetők, gyakoriságuk azonban korlátozott, sajátos életkörülményeikből adódó sérülékenységük miatt pedig a legenyhébb környezeti változás (pl. barlanglátogatás) is befolyásolja őket (Oana Moldovan, ISER Cluj-Napoca, 2006).

II. Gerincesek

Az Aranyos-völgye és mellékfolyóinak többsége vonzerejét többek között rendkívüli halgazdagságának is köszönheti, mely szakaszonként érdekes eltéréseket mutat.

A NySzTT vízi ökoszisztémájában a következő halfajokkal találkozhatunk:

A Salmo irideus és a Salvenilus fontinalis emberi közreműködéssel telepedett meg a kürnyéken.

A kétéltűek közül megemlítendők:

míg a hüllők közül:

A vidéken megtalálható valamennyi ismert hegyimadár faj.

A tűlevelű erdőkben gyakori:

A lombhullató erdőkben, a tisztásokon és a legelőkön megtalálhatók:

A vízfolyások mentén:

A ragadozó madarakat, melyeket a hazai és nemzetközi törvények védenek, a következő fajok képviselik:

Az erdők állatvilága a lombhullató és tűlevelű erdők közönséges állatfajaiból tevődik össze; ezekhez járul még a kőszáli kecske (Rupicapra rupicapra), melyet a Köves–Körös és a Boga felső szakaszán telepítettek. Jelenleg megjelenik a Rozsda-gödör, a Csodavár és a Scăriţa környéken is.

Egy másik sikeres újratelepítési akció az 1970-1980-as években a siketfajd (Tetrao urogallus) visszatelepítését valósította meg, mely az orvvadászat következtében szinte teljesen kipusztult.

A nagyemlősöket jól kifejlett

A húsevő emlősök közül megjelenik még a

A Brassói Erdészeti Kutatóintézet és a helyi erdészeti szakemberek felmérései szerint a NySzTT határain belül jelenleg kb. 26 farkas él. Ez a szám a szakemberek véleménye szerint összhangban van az élőhelyek elosztottságával és a faj jellegzetességeivel. A farkasok falkákba verődve élnek: 2005-ben Kolozs megye területén 2 (10, illetve 5 egyedből álló) Bihar és Fehér megye területén pedig 1-1 (6 illetve 5 tagú) falkát sikerült nyilvántartásba venni.

Ugyancsak kedvezőnek mondható a hiúzok (Lynx lynx) száma: a park területén 20 hiúzról van tudomásunk (Kolozs megyében 8, Biharban 4, Fehér megyében 8 egyed).

Sajnos nem mondható el ugyanez a barnamedvék (Ursus arctos) helyzetéről: a felmérések mindössze 21 egyed meglétét bizonyították, amely a szakemberek szerint jóval a fajnak kedvező helyi ökoszisztéma eltartó-kapacitása alatt marad. Megoszlásuk a következő: Bihar megyében 7, Kolozs megyében 12, Fehér megyében 2 példány. Aggodalomra adhat okot az a tény is, hogy ez a medvepopuláció elszigetelődött a Kárpátokban élő többi csoporttól, így közöttük a gének cseréje sem valósulhat meg; ez a hiányos genetikai alap, minden óvintézkedés ellenére, veszélyeztetheti a faj fennmaradását a NySzTT-en.

A Vidra (Lutra lutra), melyet védenek a hazai és a nemzetközi törvények, folyóvizek mentén él, elszigetelten az emberi közösségektől. Kedvező tényként említhetjük, hogy kimutatták néhány család megtelepedését a Meleg-Szamos, Gârda Seacă, Bélis folyók felső szakaszain.

A kisrágcsálókat 10 faj képviseli; néhányan közülük rendkívül fontosak és megjelennek az Élőhelyek Védelmének 92/43 EEC Irányelveiben:

A rovarevő kisemlősök szintén nagyon elterjedtek; a NySzTT határain belül 8 fajt tartunk nyilván (nem számítva a denevéreket).

Ezek a következők:

Felhasználónév:
Jelszó:
Bezár